A generáció utolsó gyilkosa, a generáció utolsó nagy csatája! Még nem késő, te lehetsz a tengerek ura, egy igaz kemény tökű orvgyilkos, hogy utána nyugodt szívvel parfümözd be magad a Párizsi csiricsáré újgenerációban!
Az Assassin's Creed Rogue mennyei esszenciája következik, spoiler mentesen természetesen.
Elő kellett kotorni a Playstation 3-at, mert exkluzív jött. A Rogue csak X360-ra és PS3-ra jelent meg. Hiába rakosgattam a lemezt a Playstation 4-be nem nagyon reagált.
A főszereplő, milyen meglepő, most is egy assassin, nem Assassin Szent Ferenc. Shay elég neveletlen, de egyébként teljesen jópofa karakter. Az ő kis történetét játszhatjuk végig, a szokásos formulában. De annyit elárulok, lesz itt még hű, és há!
Az elején egy jó kis újkori Grand Thef Auto-s balhéban vehetünk részt, lopunk magunknak egy szép hajót amivel aztán terminátorként szakíthatjuk ágyúinkkal szanaszét a ladikokat az Atlanti-óceán északi részén. És most itt nem túlzok, egy az Assassin’s Creed 4-ben, és főleg a Freedom Cry-ban vért izzadtam a tengeri ütközetek során, itt viszont azt éreztem, hogy a zsigereimben vannak a tengeri hadviselés fortélyai. Csak úgy robbantak a hajók amerre jártam és a hajónkra szerelt géppuskával már messziről megsoroztam az ellenséges hajó legénységét. Mit akarsz még? Most igazi tengeri farkas lehetsz!
A szárazföldöm pedig a szokásos két gombos pusztítóként kaszabolhatod hol a franciákat, hol az angolokat, ki-ki kedve szerint. A játék alapjai remekül működnek, ezt eddig is tudtuk. Nagyon szépen lehet sunyítani a bozótban, vagy szemből támadni, ha ügyesek vagyunk akár mindkét módon sikert aratunk.
Na de nézzük, hogy miért is érdemes előkotorni az ágy alá dugott öreg konzolokat.
Először is Shay összerúgja a port a tanítómestereivel miután konkrétan egész Lisszabon ráomlik. Igen, Európában is okozunk egy kis felfordulást, ami igazán radikálisan befolyásolja a történet alakulását. Ez a rész egyébként, még a nextgen csiribiri effektparádéjához szokott szemeknek gyönyört okoz.
Egyébként igazi magasságokba is tud emelkedni a grafikus színvonal. A téli hóesés, a hóban lopakodás éjjel, a sarkkörön túli szeles tenger, mind nagyon szépek. Egyébként azért látszik, hogy alacsony felbontásúak a textúrák, és hogy nincsen élsimítás, hogy az árnyékok recések, de igazából nem zavart egyetlen percig sem. Meg ugye nem a grafikával játszol.
A játék akkor indul be igazán, mikor kiderül, hogy Shay memóriája valami vírust is tartalmaz. Akkor kénytelenek vagyunk az Abstergo épületében szervert szerelni. Szerencsére ezek a szekciók nem tartanak kellemetlenül sokáig. Egy gömböt kell forgatni meg gyűrűket, de ha elég ideig forgatod idegből őket akkor előbb utóbb összejön. Ez első ilyen rendszergazdáskodás után Shay ellátogat Párizsba is, hogy rájöjjünk, itt valami komoly dolog történik, mintha átkerültünk volna a másik oldalra.
A játék tehát New Yorkban indul be igazán, ahol alkoholistának vélt hajótöröttből gyorsan a város megmentőjévé válhatunk. Itt már biztossá válik, hogy már nem az assassinok mellett állunk. Itt kapsz is egy jó nagy pofont a játéktól. Szerintem a játéknak kellene egy fényképet csinálni mindenkiről mikor az első assassin egy mozdulattal leszúrja Shay-t. Én csak bámultam magam elé, hogy hé! Ezt eddig én csináltam!
A híres történelmi személyek aktívan részt vesznek a történet alakulásában, láthatjuk a francia angol konfliktust, részt vállalhatunk benne, és nem mellesleg felépíthetjük New Yorkot.
Az Assassin’s Creed: Rogue egy nagyon tartalmas játék lett, a küzdelem az assassinok ellen egy új színt visz a sorozatba, és az, hogy a tanítómestereidet egyesével kell levadászni még inkább érdekessé, teszi az egészet.
A hajóval most akár jeget is törhetünk, erődöket ostromolhatunk, és most még olyan szituációba is kerülhetünk, hogy nekünk kell megvédeni a hajót az ostromlóktól. A Morrigant egyébként egészen pusztító gépezetté fejleszthetjük, és felgyújthatjuk vele a vizeket is magunk mögött. Aztán ott van az egész hangulata a tengeri csatáknak, ahol te is ordítasz a matrózokkal. Aztán szépen lassan megtanulod a matróz dalokat, és énekelve hajózol a naplementébe.
A játékban igazán könnyű elmerülni, és ha igazán elmélyedsz, benne garantáltan elfoglaltabb leszel, mintha dolgoznál! Úgyhogy be is lehet írni az önéletrajzokba, hogy foglakozása: Assassins’s Creed: Rogue.
Csípős véleménye: "Bejött Ubiéknak ez a hajózás, most már szerintem illene a többi játékba is betenni a tengeri csatázásokat. Egyébként meg örüljünk, hogy jött még valami ezekre a retro masinákra is, szavunk nem lehet. Meg hogy itt stabil a képfrissítés:)"
Paprika véleménye: "A Rogue méltó búcsú a generációtól. Az elmúlt Assassin’s Creed-ek minden jó dolgával megfűszerezve egy igazán élvezetes játékot kapunk. Aki pedig szereti a sorozatot lassan a játék jelenlegi árából akár egy gépet is megkap. Mindenképpen érdemes beszerezni, hogy teljes legyen a kép. Azért történelem órán nem feltétlen támaszkodnék az itt látottakra. De amilyen botrányos volt az Unity startja, a Rogue annyira sima és csiszolt."
Mi a GamerBajusz és mit keresel itt?
Az utóbbiról fogalmunk sincsen, de az előbbit megválaszoljuk: egy hely, ahol végre megtalálod milyenek igazából a játékok! Nincs szakmai szemléletmód, nincsen szakzsargon, nincsen 10-es skála, ahol minden játék 6 pont feletti értékelést kap. Ha valami rossz, akkor az arcodba vágjuk. Ha valami egy életre szóló élmény, akkor nem kíméljük a szavakat, hogy ezt elmondjuk neked.
Ja, és pödörjük a bajszunkat! NON-STOP, úgy hogy ne maradj le egy pödrésről sem:kövess minket Facebook-on!
